Nagy Ilona
Hullámba csitult…
A festő ült és álmodott,
nyugalomszínt és csendlobot,
és közé lopva a fényeket,
megnyitotta a kék eget.
nyugalomszínt és csendlobot,
és közé lopva a fényeket,
megnyitotta a kék eget.
Aztán a Napnak aranyát
lazúr selyemmel fonta át,
hogy abból igazgyöngy legyen,
vízen csillogó végtelen…
lazúr selyemmel fonta át,
hogy abból igazgyöngy legyen,
vízen csillogó végtelen…
Hullámba csitult altató,
napmeleg bársonyt hint a tó,
s a messzeségbe halkul át,
hogy elringassa önmagát.
napmeleg bársonyt hint a tó,
s a messzeségbe halkul át,
hogy elringassa önmagát.