Swift

„Csak pillantásával ölelget a napfény…”



Márkus László
Ébredező

Lassan elpihent a város.
A derengő fényben
hálót sző a csönd,

melyben rendre fennakadnak
fickándozó álmaink,

hogy reggelre felfalhassa
mind az ébredező hajnal.

2018. 03. 07.

Hajnal Éva
Maradék

Fákon gyűrődik
az est, papírzacskóban
szellő keresgél.
Kifürkészi a nappal
utolsó maradékát.

Márkus László 

halovány hajnal
hozott hírt jő a tavasz
cinkék terjesztik


Gősi Vali
Tavasz jön

Az álmos nap lassan feldereng,
ragyog a halványszürke ég,
pufók léggömbök – kis fellegek –
ereszkednek a fák fölé.

A langyos napfényben élni kezd
sok mezítelen, kis koldus-ág,
fázósan hajlongva merengenek
a régi helyett új levélruhán.

Márkus László
Micsoda március

Micsoda március!
Tavasztündér korcsolyát kötve
piruettezik a Balaton jegén.

A hóember - fején fess fazék,
fagyos szájjal mosolyog,

mint pipiskedik egy gólya,
hólepte fészkének romjain.

2018. 03. 03.


Gősi Vali
Hóvirág-mosolyom

Nagyon fáj,
de már hagyom,
hogy felengedjen végre
arcomon
a könnyáztatta
bánatom nyomán
dacolva nyíló,
fagyos
jégvirág-
fájdalom.

Nagyon fáj,
de már hagyom,
hogy jégvirág helyett
arcomon
kinyíljon végre
tavaszt üzenő,
fénytől éledő,
riadt
hóvirág-
mosolyom.

Márkus László
Három apeva

Hej!
Nézd csak!
Újra itt
a kikelet,
bár makacs a tél.

*

Csak
csókot
csentem én,
ám szerelem
lett a ’büntetés.

*

Új
hajnal
virradt rám.
Vérem pezsdül,
léptem legényes.
2018. 03. 05.

Gősi Vali
A tavasz misztériuma

Nézem a tájat
a rügyeket vajúdó
levelek közé rejtőző fákat
a tavasz elé térdelek
ég felé küldöm hálaimám
hogy megélhetem még
e rejtelmes feltámadását még
a világnak
e fenséges újjászületést
amint lágyan rám ejti
illatos fátylát az alkony-ég
elsimítva gyűrött
magányomat.

A felhők mögül
halk vigasszal
int búcsút a nap;
megvirrad holnap is
arcom a biztatásra felderül
még velem lélegzik március
de a mosoly mögött már könny fakad;
bennem él minden hiány
és azokért szól esengő imám
kiket elérhetetlen távlatokban őriz
a messzeség és ma még talány
hogy örök tavasz vár ott
vagy megsemmisítő
halál

Hajnal Éva
Március

Tavasz készül.
Mint visszatartott szerelem, óvatos ragyogással ölel.
Lassan érint illata is.
Még vár, mielőtt elborít,
... még apró hangokkal, csendben közelít,
még vézna falrepedéseiben csak csöppnyi élet a repkény,
még nem zúdul a patakcsobogás tenyerembe
és kabátzsebemben megremegő hűs kavicsom
kezem melegét várja.
Még szisszen a fűpamacs is
s csak pillantásával ölelget a napfény.

... még nem tudja,
hűségem forrása kiapadhatatlan.

Kép forrása 

Ezt is érdemes megnézni!