Swift

„Még ránk simulnak a fények…”


Cs. Nagy László
Fényszüret-szonett

Kis holdfényt az este kőre ejt,
és halódó fénye elterül,
jajongni hulltában elfelejt,
sorsát csak viseli emberül,
csontos árnyéka a köre fagy,
mintha az éj páncélja lenne,
csillogások közt elhalt harag,
a végtelen végén pihenve.
Kéken hajlongó délceg füvek
kelletik fény-éles testüket,
mint elkóborolt, csendes mesék,
az égen fodros csillag-peték
élesztik újdonsült lelküket,
sötétben éledő fényszüret.


Etela Dvorák
Legelőször

legelőször a lélek
majd a test
meztelenül ébred
félpercnyi álom még vissza tartja
s majd ingerlő fények
magukhoz hívnak
nincs meg mindene
mozgása imbolygó
ölelkezve befonja
a vágybéli gondolatait
reggel van
gyenge a valóságbéli kép
a Napnak még nincs hatalma


Gősi Vali
Átölel a fény

Elképzelem,
ahogy jössz elém
ha majd én is érkezem;
fehér világon átívelő,
északi fény leszel!
Utat mutatnak égre nyúló,
büszke ősfenyők,
s a felém hajló felhők mögül
az ég angyalai.
Aranyhajukat
könnyű szél lengeti,
közülük halkan szólít majd valaki:
régóta várlak, gyere, ne félj!
– és gyengéden átölel a Fény…
(Asszociáció Dsida Jenő: Tündéri éjben érkezel, című versére)



Etela Dvorák 
Valami között

Hajnal és a reggel között
vajon mi van?
Mert mindig van valami,
valami mély és tiszta,
szép és értékes,
amit még nem láttunk,
ami még ott messze ahol,
senki sem járt,
ott ragyog és vonz.
Gurulnék arra, szállnék oda,
futnák ha lábam nem tipegne egy helyben.
Itt mindent ismerek.
Semmit sem tudok!
Kutatva lelkemben elérek majd oda.
Végtelen gúzsba bugyolált valóság,
olyan akár a Hold.
Nem emberi, nem isteni,
nem e világi.
Komor a tekintetem,
de a mosolyom még megmaradt.
Miattad!
Riadtan ébredtem egymagam


Cs. Nagy László
Te vagy

Távoli hűvös lépés kopog,
a vén fákig a visszhang felér,
a lehullott levél úgy forog,
ahogy megsimogatja a szél.
Te vagy magad az elhagyott ház,
s ahová tartasz, az is te vagy,
néha felszökik bennem a láz,
az idő reszketve félbehagy
minden elmúlni vágyó percet,
fénylik az ajtón a vasalat,
az árnyék is életet nyerhet,
és utánad néz a fák alatt:
talán a sarokról visszanéz,
vagy talán valamit itt hagyott,
mozdulni alig indul a kéz,
vár, mint időtlen tetszhalott,
mindet, mi itt maradt belőled,
felkapja a tétova idő,
és átszínezi a felhőket,
míg akad egy színtelen redő.


Etela Dvorák  
Rád simulnak

ne félj
rád simulnak a fények
lépteid az ösvényén keresztül
színeket szórnak
általad szebb lesz a hűvös tavasz
az aranybarna levelek alatt
felfedezed emlékeid
még élnek
meghúzódva
csoda ébred ujjaid apró mozdulatában
úgy mint hajnali hajlatok varázsában
felnézhetünk a Napra
az égre
a csillagokra
még vagyunk
még ránk simulnak a fények


Gősi Vali
Arany lángolással

(Hamvaiból éled - Károly Nyírfalvi emlékének )
Már fény töri át szobám ablakát,
minden hajnalt megszépít, megáld.
Pirkadatkor végre felderül
bánat-szürke álomból a csönd.
Tűnik a sok, sötét látomás,
otthonom sem puszta ház csupán,
Közel hajol hozzám a végtelen,
könnyeimen fényvirág terem.
Az égen szürke felhők foszlanak
– fényes szárnyú főnixmadarak –
feltámadnak halott hamvakon,
tűzhalálból, arany lángolással.


Cs. Nagy László 
Opál-ég alatt

Érezni már lombokon a rezgést,
az ágtöveken csalfa fény matat,
odacseppent madárdalok foltja
ha felvillan az opál-ég alatt,
minden tócsát boldogan kibélel,
foszló selyem a téli félelem,
csendes, lassú ébredés virágzik
a fagy-gyötörte, morcos kérgeken.

Kabát nélkül sétálnak az esték,
a langyos meleg szembe jön velük,
halkan cseppent bársony-álmú festék
eltakarja a bámész hold-szeműt,
a fagyos lét órái kiteltek,
ágvégeken serken az irgalom,
újjászülni reménykedő lelkek
ott táncolnak a tavasz-színpadon.


Etela Dvorák
Van egy hely

napról napra változik ami él
gyönyör színeiben gyarapodik
szépül
az első gondolataid tovább élnek
valamit bevonzanak
valamit felépítenek
valamit ujjá varázsolnak tudatodban
mindegy mit hiszel
remélsz
sosem lesz kész
van egy hely ahol megpihensz
van egy hely ahol a fájdalmad
átöleli a szeretet
van egy hely
van
Kép forrása




Ezt is érdemes megnézni!