Swift

"Fogd kezedben a pillanatot..."

Az élethez nagy adag makacsság kell. A bimbó sem tudja, hogy lehet-e belőle virág, mégis megpróbálja. És dacból kinyílik.

                                                                                            /Nagy Ilona - Gondolat/






Etela Dvorák
Utolérhetetlen


bogozod álmaid fonalát,
gyermeki mosolyodban
megbúvik vígan
a virradati vágy.


arcodon emlékeket
kerget a fény,
hajadba fon fészket
a remény.


figyeld az ujjaim,
hátgerinceden osonnak
fel és le, fesztelen,
megrajzolják gondolataim.


utolérhetetlenek,
mint a felröppenő zöldike,
hullámzó röptében
az égbe száll.



Hajnal Éva
Parázsló szonett


Leheletnyi lábnyom, libbenő a nyár,
pipacsmezon lépdel, alig hallani,
tűznek vörösében tombol a határ,
buja réten égnek sóhajtásai.


Rubinszín tájain illatát szórja,
árva asszonylelkem remeg legbelül,
virágzó völgyeit dús dallammá fonja,
rőt melódiája égig felrepül.


Karmazsin köntöse omlik vállamon,
tűzben izzó lelke átjár, reszketek,
égő szívverését most is hordozom,


parázsló homlokán bongyor fellegek.
Lángoló ölében ring a messzeség,
bíbor nevetése gördül szerteszét.




Gősi Vali: Meditációk (változatok)
- Kövi Szabolcs kék-hangulatára.

I.
Csak a tenger


semmi sincs most
csak a tenger
az ég lehajol és a vízzel
összeolvad
minden mi volt itt most nincsen
csak a kékség csak a tenger
narancsliget ringó csendben
kavics- s homokrengetegben
olíva-zöld szirteken áll a pillanat
ultramarin fényben úszik
könnyű árnyam
semmi vagyok – mégis minden
homokszem a végtelenben
zöld s kék színű lebegésben
csak a csend van
csak a tenger
a hegy ormán olajfák közt
figyel Isten




Hajnal Éva
Csendben


megérinthetném a hegyet
tenyeremben tarthatnám nyurga színeit
s az ég kékjével felüdíthetném bágyadt lelkemet
nem szólnék csak nézném ahogy árnyalatain
gyönge kaláccsá foszlana a csend




Etela Dvorák
Kerek


egyszer csak kerek minden
ott magasban gurul a Nap
egybe illeszkednek a mozaik darabkák
és te felépíted a saját váradat
vannak még csodák


látod minden a helyére kerül
egy legó darabka sem felesleges
hát el ne veszitsd
vigyázz az összes részecskére


mert fontos minden nap
minden mozdulat
minden szó
minden hajnali ölelés
minden benned toporgó érzelem
mely tisztára mossa szívedet




Márkus László
Ha rigó lennék


ha rigó lennék
fel sem figyelne
rám senki
fekete zsakettben
nap mint nap
kikiabálhatnám
égető vágyam
remélve –
tán egyszer
meghallod
te is



Hajnal Éva
Öltözködő


hűvös nyárban felöltöznék
zöld erdőben rejtőzködnék
elbujdosnék madárdalban
nyárillatú rőt avarban
nyárillatom hazavinnéd
szívkuckódban melengetnéd
átölelnéd lelkem ágyán
ringatóznál muzsikáján




Etela Dvorák
Élet pillanatok


fogd kezedben a pillanatot
kékségét az égnek
mélységét a tónak
szirmait a fénynek
csak halkan énekelj


kulcsra zárt térben
nincsenek képek
káprázatok
az üresség rém hideg
dúdolj hát magadban


vissza szál a szép a szépre
kedvesség a kedvességre
jóságod a jóságomra
mosolyod a mosolyomra
pillanat a pillanatra




Nagy Ilona
Pipacs


Vadvirág mely csábító,
skarlátvörös, lázító...
mégis gyengéd, mint a szél,
ő a színével beszél.


Künn a réten oly vidám,
ha arra jársz délután,
átölel a tengere...
élvezettel dőlsz bele.


Vigyázz rá...! hisz védtelen,
kis virág egy tengeren,
kelyhe mint a tiszta tó,
andalító... ringató.


Csak szemednek vágya ő,
olyan, mint egy drága nő,
nézed szirma bársonyát,
gyenge szára harmatát.


Ha letéped belehal,
szirma lehull, mint a fal,
némán sír, mint rossz kolomp,
árva pipacs..., kis bolond!




Márkus László

nyáresten mi jobb
mint ha bográcsillat szól
jöjj estebédre

*

csepergős tájban
víg vadalmafa dajkál
friss gyümölcsöket

*

apró gombákat
táplál a korhadt avar
múlt teremt jövőt

*

bősz nyári zápor
porlik a ménes hátán
párállik a táj




Etela Dvorák
Édes harmónia


éppen hogy csak elindulsz,
máris érzed lépteid fontosságát,
tudod nem toporoghatsz,
lekésnéd a nyár zamatát.


forgó szél felkapja gondolataid,
a szem szebbnél szebb
a száj jobbnál jobb
ismeretlen valóságot fedez fel.


édes harmónia bekebelez,
melyben mulandó léted
oly fényesen ragyog most,
mint egyetlen igaz gyöngy,
s te merengő tekintettel
végre igazán mosolyogsz.




Kép forrása

Ezt is érdemes megnézni!