Hajnal Éva
szürreál
oly árva
itt a buszmegálló
épp mint egy elhagyott sziget
járdaszegélyen magam várok
s rám csapódik a szürkület
épp mint egy elhagyott sziget
járdaszegélyen magam várok
s rám csapódik a szürkület
messziről
lám egy kutya sétál
szürreális így egyedül
úgy közelít pont mintha tudná
akit lát éppen menekül
szürreális így egyedül
úgy közelít pont mintha tudná
akit lát éppen menekül
közben
rám néz egy utcaseprő
viszi közmunkás szorgalom
meg-megáll amíg nyíg a mentő
bánatom odébb vonszolom
viszi közmunkás szorgalom
meg-megáll amíg nyíg a mentő
bánatom odébb vonszolom
Cs. Nagy László
„Lehettem
volna”.....
Nem
emberöltő, de kialszanak,
vagy ránk hullnak égve a csillagok,
minek hagyni e rövid időre,
fénytől kifosztani ami vagyok,
vagy ránk hullnak égve a csillagok,
minek hagyni e rövid időre,
fénytől kifosztani ami vagyok,
csak
hagyni kell kihunyni egészen,
nem kell felidézni egyre-másra,
a "lehettem volna" szűk mezőjét,
ahol más a jövő krónikása,
nem kell felidézni egyre-másra,
a "lehettem volna" szűk mezőjét,
ahol más a jövő krónikása,
retúr
jegy a visszaútra nincsen,
odáig szól, hol fényükbe halnak
a semmire ítélt, vak csillagok:
az ember többet mit is akarhat?
odáig szól, hol fényükbe halnak
a semmire ítélt, vak csillagok:
az ember többet mit is akarhat?
Dvorák Etela
Nem érdemes
Holnap
talán megérted
ma csak nézed
ahogyan egybe kuszálódva
futnak szemed előtt a betűk.
Aztán újra még újra
kell hogy figyeld
rendben van-e a sorok végén minden.
Ott a pont.
ma csak nézed
ahogyan egybe kuszálódva
futnak szemed előtt a betűk.
Aztán újra még újra
kell hogy figyeld
rendben van-e a sorok végén minden.
Ott a pont.
Olyan
ez, mint a kertészkedés
csak gondolatainkban
értünk bújik ki a Nap
hangulatosan.
Számolatlan marék magban
benne az élet
összeadni sem lehet
csalódottan felelsz.
csak gondolatainkban
értünk bújik ki a Nap
hangulatosan.
Számolatlan marék magban
benne az élet
összeadni sem lehet
csalódottan felelsz.
Nem
érdemes.
Illatomat érezd
milliónyi paradicsom virágszirom mellett.
A harmat
összes mosdatlan hajnalunkat
lassan a markába rejti.
Illatomat érezd
milliónyi paradicsom virágszirom mellett.
A harmat
összes mosdatlan hajnalunkat
lassan a markába rejti.
Hajnal Éva
így
.
jártam ott
ma kikapcsolták az áramot
sötét volt kívül és belül
mint éjfolyó
mi ömlik és megül
vagy úgy csorog
mint hordóból a bor
ájult életed megleste
majd elmerült megint a teste
így metszett markába
az este
jártam ott ma
kikapcsolták az áramot
.
jártam ott
ma kikapcsolták az áramot
sötét volt kívül és belül
mint éjfolyó
mi ömlik és megül
vagy úgy csorog
mint hordóból a bor
ájult életed megleste
majd elmerült megint a teste
így metszett markába
az este
jártam ott ma
kikapcsolták az áramot
Cs. Nagy László
Forró zivatar
Halk
zivatar, langy' pocsolyákban bál van,
izzik a csepp suta szív-remegésben,
csendek hozadékát felveri bátran,
fodrait fákra teríti fehéren.
izzik a csepp suta szív-remegésben,
csendek hozadékát felveri bátran,
fodrait fákra teríti fehéren.
Lágy,
szürke vitorla verdes az ágon,
feldobban a zaj, mint kocsmai padló,
bújik a fény, szövevénye ne ázzon,
szivárványt koldul az égi csavargó,
feldobban a zaj, mint kocsmai padló,
bújik a fény, szövevénye ne ázzon,
szivárványt koldul az égi csavargó,
sárba
hajolnak a hetyke növények,
szirmaikon kivirágzik a rozsda,
cseppbe bezárva elalszik a lélek,
míg pára lebeg fennkölt nyugalomba.'
szirmaikon kivirágzik a rozsda,
cseppbe bezárva elalszik a lélek,
míg pára lebeg fennkölt nyugalomba.'
Nagy
Ilona
Semmi
forte…
Úgy akartam élni, mint a fák,
fehér nyírként nyújtózni a fényben,
s ha vihar ver, törik egy-egy ág,
kapaszkodni őserős gyökérben.
fehér nyírként nyújtózni a fényben,
s ha vihar ver, törik egy-egy ág,
kapaszkodni őserős gyökérben.
Vagy tán csavargóként, mint a
szél,
gondtalanul táncolni a gáton,
meghallgatni mit a csend mesél,
s megpihenni egy-egy szép virágon.
gondtalanul táncolni a gáton,
meghallgatni mit a csend mesél,
s megpihenni egy-egy szép virágon.
Talán elfeküdni, mint a fű,
zöldselyemként takarni a földet,
s ha táplál az égi-jó nedű,
harmatommal álcázni a könnyet.
zöldselyemként takarni a földet,
s ha táplál az égi-jó nedű,
harmatommal álcázni a könnyet.
Könnyedén hajolni, mint a nád,
susogni a szerelmetes nyárban
rád simulva, mint a holdvilág,
s tűz-ropogni hideg éjszakákban.
susogni a szerelmetes nyárban
rád simulva, mint a holdvilág,
s tűz-ropogni hideg éjszakákban.
Csak élni akartam… élni, csak
szeretni a zajban és a csendben,
megpihenni olykor, néha nap
- de sosemvolt bűnökért fizettem.
szeretni a zajban és a csendben,
megpihenni olykor, néha nap
- de sosemvolt bűnökért fizettem.
Úgy akartam élni, mint a dal,
szárnyra kelve, trallala, dó- ré-mi,
semmi forte, semmi hangzavar,
úgy akartam… Úgy akarok élni!
szárnyra kelve, trallala, dó- ré-mi,
semmi forte, semmi hangzavar,
úgy akartam… Úgy akarok élni!
Dvorák Etela
Csendesül
Mielőtt
egymásba simul a hajnal és a reggel,
maradék mosolyom feléd fut
harmatos szirmokon.
Ragyog.
maradék mosolyom feléd fut
harmatos szirmokon.
Ragyog.
Olykor
befejezetlenül maradt álmom,
melyben a mohó lét
halhatatlanságba simul,
csendesül.
melyben a mohó lét
halhatatlanságba simul,
csendesül.
Miközben
messzebb vagy, mint a nyáráztatott szirmok,
körülöttem milliónyi pillangó
törékeny fényben ragyog.
Suttog.
körülöttem milliónyi pillangó
törékeny fényben ragyog.
Suttog.
Cs.
Nagy László
Csak
lenni
A felhők alatt mélán heverni,
lélegzetfojtó-mozdulatlan,
hajló fűszálak között kilesni,
holnapot remélni, hogyha van.
lélegzetfojtó-mozdulatlan,
hajló fűszálak között kilesni,
holnapot remélni, hogyha van.
Csak nézni a fakó égi tintát,
hagyni az időt messze úszni,
megállítani bennem a hintát,
a szél hajába beletúrni,
hagyni az időt messze úszni,
megállítani bennem a hintát,
a szél hajába beletúrni,
a nap is kacsintva éppen ásít,
panaszkodik, akár az ember,
a percből törni egy óriásit,
csendes-taréjost, mint a tenger.
panaszkodik, akár az ember,
a percből törni egy óriásit,
csendes-taréjost, mint a tenger.
Gősi Vali
Tükre lennék
Tükre
lennék tiszta mosolyoknak,
gyűjteném hosszan magamba a fényt,
visszacsillannék borús alkonyatban,
idézném a tavasz színét, melegét.
gyűjteném hosszan magamba a fényt,
visszacsillannék borús alkonyatban,
idézném a tavasz színét, melegét.
Ajkamon
a hang hiába némulna,
a szememben bújó ősi csillogás
emlékként élne tűnt mosolyokban:
rejtőzködő fényű, szelíd folytatás!
a szememben bújó ősi csillogás
emlékként élne tűnt mosolyokban:
rejtőzködő fényű, szelíd folytatás!
Féltve
őrizném, végeérhetetlen,
vigyáznám végtelen, titkos rejteken
őseim kincseit, tiszta hagyatékát:
vigyáznám végtelen, titkos rejteken
őseim kincseit, tiszta hagyatékát:
áhítatot
ódon templomkerteken,
búcsúzó madarak éteri dalát,
míg örök hajnalra virrad a világ.
búcsúzó madarak éteri dalát,
míg örök hajnalra virrad a világ.
 |
| Kép forrása |
